Alapja ez a mérhetetlen zsenialitás.
Nincs
körülöttük semmi. Se fű, se fa, se házak, de még utca sem, vagy valami más a
falakon kívül. Falak vannak. Elég sok, szürkék és kopárak, meg személytelenek
és ostobák; ha nagyon nagy egyéniség vagy, raksz rá egy Kaleidoszkóp Ház plakátot vagy egy James Dean posztert,
ráhamisított autogrammal meg évről évre átjavított koncertdátummal.
Van
még egy villany, egy polc és egy rácsos ágy, matrachoz varrt szíjakkal és egy
szék is személyenként, de Deannek kettő van mindegyikből, és ezzel ő a
Purgatórium királya. Dean köz-és önveszélyes, ezért nincs szobatársa az előző
óta. Az előző miatt.
Briarcliff
Manor (közszájon forgó nevén Purgatórium) Massachusetts országosan elismert
pszichiátriai intézete nehéz sorsú, önmagukban meghasonlott fiatal felnőttek
számára. Ambiciózus vezetője a kiváló Jude nővér, körzeti igazgatója Timothy
Howard tisztelendő atya, kiknek humánus és emberbarát célja az útról letévedt
gyermekek megóvása a társadalom akaszkodó szennyétől egyházi pénzen.
Intézményükben olyan nagyszerű szakembereket alkalmaznak, akik szakmai és
individuális téren is példamutató praxist alakítottak ki és tudásukkal,
türelmükkel karizmatikus mérföldkövei lehetnek a szociálisan alkalmatlannak
minősített személyek mentális-fizikális rehabilitálásának. Oliver Thredson
pszichiáter, Arthur Arden jeles kutató-és sebészorvos és maga Jude nővér is
elkötelezett szolgája Briarcliff elszállásolt betegeinek, és minden erejükkel
gyógyulásuk módját és mibenlétét igyekeznek megkönnyíteni. A páciensek a kezelési
idő letelte után félállást kapnak az intézmény pékségében, társadalmi helyzetük
biztosítása érdekében, ahol a gyógyulásukat kísérő nővérekkel együtt vehetnek
részt újra a közösség szolgálatában Mary Eunice nővér felügyelete alatt.
A
kezelés programja alatt Arden doktor esetenként beavatkozásokat és kísérleteket
végez rajtuk, hogy felismerjék testük értékét. Esetleges sérelmeikkel bátran
fordulhatnak Thredson doktorhoz, aki továbbítja panaszukat Jude nővérnek, és a
Monsignorral egyeztetett eljárás keretein belül megsemmisítik a felek közti nézeteltérést. Szerencsére igen ritkán
kényszerülnek időt fordítani ilyen jelentéktelen problémákra, a sértett fél
idővel úgy is átlátja az intézményben betöltött szerepét.
Dean
Winchester nem látta be, így ki lett közösítve kétágyas szobájában, hogy az
üresen maradt hellyel belássa alkalmatlanságát és megbánjon.
Kevesen
vannak a társalkodóban. A vidám, francia zene betölti a teret, fullasztó boldogságba
igyekezvén vonni a társaságot a kártyázó asztal körül, a kandalló mellett és a
kanapéknál. A kandalló mellett Shelley kefél valami új gyerekkel, a kártyázó
asztalnál egy éneklő nő és egy reszkető férfi ül, üveges tekintetüket a
kártyalapokra tapasztva. A kanapén bunkó pillantású férfiak ülnek.
-
Szobatársad lesz. Hallottad? – Jed Potter kárörvendő vigyorral fordul Dean
felé. Démoni megszállás kategóriában regisztrálták.
-
Kinek a gyenge pletykája ez? – röhög Winchester. Az ő titulusa tömeggyilkos
pszichopatikus tünetekkel.
-
Nem pletyka, ne aggódj. Nincsenek megbízhatatlan forrásaim. Grace hallotta,
hogy Judy beszélt egy vörös cicával az ajtóban, aki be akarja adni az öccsét,
vagy kit. Erre Judy azt mondta, hozzák be, megnézik. Akkor behozták, de Grace
nem látta, viszont azt mondta, hogy be volt ott szarva mindenki, és végül
kinyögték, hogy van egy szabad ágyuk egy másik hasonló minőségű beteg mellett. Már nem azért, öregem, de te elég
nagy falat vagy nekik.
- Jó,
és most hol van az új gyerek? Ha tényleg az én minőségem, nem Shelley alatt.
-
Még biztos nyilvántartásba veszik, vagy mi. Ne aggódj. – őrült tekintete
mániákusan pásztázza Dean arcát.
Csendben
ülnek tovább, csak a kártyázó nő éneke meg Soeur Marie boldogsága hallatszik.
Pár óra múlva Mary Eunice nővér jelenik meg és bájos mosolyával pásztázza a
szobát.
-
Mr. Winchester, ha lenne egy perce! – barátságos, családi mozdulattal int Dean felé. Felpattan, öles léptekkel szeli
át a szobát, Jed vigyora a tarkóját égeti.
-
Magának mindig van, csinike. – kacsint, és közel lép a lányhoz.
-
Ó, öh, remek, akkor kövessen, kedves. – Eunice nővér eliszkol, Dean utána.
Áthaladnak
a hallon, fel a lépcsőn, első emelet, második, végig a folyosón, a málló falú
szobák mentén, majd a sarokban benyitnak egy elkerített tölgyfa szobába. Bent
az íróasztalnál egy vörös nő és egy fekete hajú férfi ül Jude nővérrel szemben.
-
Áh, Mary Eunice, csodás, nagyon gyors volt. Kitűnő hatással van Winchesterre.
Dean, foglaljon helyet. – a nővér simulékony és finom.
A
férfi nem ül le.
-
Így is jó. – mosolyog kedvesen Jude. – Dean, amióta a fivére… nos… eltávozott,
méltányossági alapon igényelte, hogy egyedül lehessen a szobájában. – Bezártatok és elítéltetek. Igényeltem.
Tökre. – Igazán sajnáljuk, és továbbra is együttérzésünkről biztosítjuk, de
hely szűkében intézményünk minden szabad ágyat ki köteles adni, kivételezés és
különleges elbánás nélkül. Őszintén remélem, megérti.
Király. Most én vagyok a különcködő
hercegnő. Hidegen
néz a nő szemébe; a nővér elkapja a pillantását.
-
Remek. Akkor ismerkedjenek össze. Miss Milton, ön nyugodtan távozhat. Innentől
átvállaljuk súlyos és megterhelő felelősségét.
A
vörös lány bizonytalanul a fekete hajú férfira néz.
-
Castiel, figyelj, én nem… Szóval… remélem, rendbe jössz. Mindig van hely
számodra otthon, tudod.
A
férfi nem válaszol. A lány felé nyúl, de a mozdulat megakad, maga mellé engedi
a kezét. Dean felé fordul.
-
Remélem, nem okoztunk túl nagy kellemetlenséget. Ha esetleg mégis, az apám…
-
Hogy hívnak, drága? – Dean meredten fúrja a pillantását az övébe.
-
Miss Milton, nem köteles… - Jude nővér előre dől csinos székében.
-
Nem azt kérdeztem, mivel síkosítja a vagináját, nővér, ne húzza fel magát.
-
Anna.
-
Imádom, hogy megismerhetlek, Anna, mondjuk jobban örülnék, ha élvezhetnélek a
hátsó ülésemen, de éppen volt egy szabad ágyam, csak ugye… Jaj, zavarba hozom
Mary Eunice-t. Bocsánat, bocsánat. Anna, milyen érzés, hogy kitagadja a – jól sejtem?
– testvérét?
- Én
nem akartam…
-
Szupi. Gratulálok, csini, rácáfoltál az okos szemeidre. Remélem tudod, hogy ez
itt rosszabb, mint a pokol, és meg fogják ölni a tesód. – kedvesen mosolyog. – Megcsonkítják,
megnyúzzák, széttépik, elaltatják, savat öntenek belé, vagy mindezt megelőzve
megöli magát. Én ezt sajnos nem engedhetem meg magamnak, de neked ajánlom, Cas.
Kegyetlen
csend ül a szobára. Anna remegve mered Deanre.
-
Ügyes volt, Winchester, kreatívan bemutatkozott. Ne aggódjon, lányom, Castiel
nálunk jó kezekben lesz. Személyesen gondoskodom róla.
Dean
a szemét forgatja, és először pillant a másik férfira. Ő a beszélgetés alatt
ültében megfordult és félre biccentett fejjel figyelt. A háta merev volt, a
haja kócos, a szeme pedig megváltás-színű. Dean provokatívan néz rá, a
szemkontaktust tartva szolidan dugást imitál a szájával, de Castiel állja a
tekintetét, és szinte érdeklődve mocorog.
Winchester
meglepetten húzza vigyorra a száját.
-
Mary Eunice, kérem, kísérje ki Miss Miltont. Jöjjön, Castiel, megmutatom a
szobáját, utána pedig ismertetem Briarcliff szokásait. Jó lesz?
Cas
újra passzívan mered rá.
-
Ne haragudj, bátyám. – sóhajt még Anna, és keresi a pillantását. Már nem
találja.
-
Ne érezze magát felelősnek, kisasszony. – mosolyog Mary Eunice. – Ön megtette a
legtöbbet, amit tudott. – bíztatóan simítja a kezét a lány vállára.
Kimennek.
-
Winchester, egyszer kihúzza a gyufát. – jegyzi meg Jude.
-
Ó, nővér, de hisz’ csak szerelemre vágyom! *
-
Sok sikert. Menjenek a szobájukba.
-
Nem úgy volt, hogy beavatja Cast intézményünk gyönyöreibe?
- Nincs
magára időm. Küldje be Pottert, ha látja, és ágyazzon meg Castielnek.
-
Puszit ne adjak neki gyógyulása előmozdításaként?
-
Belátására bízom. Takarodjon.
Dean
feltartja a kezét, és kivonul.
-
Milton, maga is mehetne.
Castiel
gépiesen követi.
Folyosó,
lépcső egy, lépcső kettő, harmadik emelet. Szobák, falak, szürkék.
-
Megjöttünk! Édes otthon, Alabama!**
-
Alabamából származol? – a férfi megszólal. És hülyeséget kérdez.
-
Hű. – mondja Dean egyrészt, mert Castiel hülyeséget kérdez, másrészt, mert
bassz meg milyen hangja van. Hinnél tőle
Istenben. Mondaná Jed, ha hallaná. Mert Castiel hangja karcos, whiskys, elemi, de tiszta, mint a jó
anyaföld. Ő maga az ajtóban áll, mint egy szűzkurva, illedelmes ballonkabátja
esetlenül lóg. – Nem. Lynyrd Skynyrd, tudod. Nem? Nem. Jó. – leveti magát az
ágyára. – Ez izgi lesz.
Becsukja
a szemét, és szép dolgokra gondol. Családra, babakék szobára, egy fekete
kocsira.
-
Oh, Baby. – sóhajtja. Az ajtó felé pislant. – Jézus Krisztus!
-
Dehogy. Castiel.
-
Gyere már be, ne állj ott, könyörgöm.
-
Úgy éreztem, nem szereted, ha belépnek a szobádba.
-
Remekül érezted, de össze vagyunk kényszerítve. Gyere, gyere.
Castiel
belép a szobába, lassan, bizonytalanul.
- NE
IDE. Ember. Na. Ott az ágyad, tessék.
A
férfi leül.
-
Izé. Te amúgy ilyen titokbanbaltásgyilkos-típus vagy?
-
Pardon?
-
Nem nagyon álltál szóba Judyval.
-
Nem kérdezett, így nem láttam szükségesnek, hogy szavakkal fejezzem ki az
állapotomat.
-
Aha. Tuti megöltél valakit.
Dean
feláll és becsukja az ajtót.
-
Nem.
Castiel
is áll, Dean mögött, tök közel.
-
Hát akkor?
-
A családom úgy látta, itt majd jobb belátásra térek.
-
Miért, rossz belátáson voltál?
A
férfi elgondolkodik. Égi szeme merengően pásztázza az ágy alját.
-
Igen. Azt mondták.
-
És szerinted?
- Szerintem…?
-
Szerinted tettél valami rosszat?
-
Én nem… Miért… Azt mondták, hogy igen.
-
De…
-
VIZIT!
Jude
nővér hallatszik a folyosóról.
-
Gyors bemutatás: Jude nővér egy pszichopata, de ő a legjobb közöttük. Kerüld el
Ardent. Csak kerüld el, és nem lesz baj. Ha Thredson jön… Figyelj, Thredson a
legrosszabb. Ő meg akar majd ölni, de idővel védekezni tudsz majd ellene. Csak
ne szólj hozzájuk, ne csinálj balhét. Most átvizsgálnak, de te még új vagy, nem
volt időd semmi rosszra.
Castiel
értetlenül nézi.
-
Gyere. – megragadja a karját.
Igen.
Csak kinyithatta volna az ajtót.
Castiel
leblokkol. Nagyon lassan pillant a karjára, ami köré erősen csavarodnak Dean
ujjai. Gondolkodás nélkül esik neki, és üt, üt, üt, reccsen a kar, roppan az
állkapocs, a fehér ingre vörös vér csorog. Nincsenek hangok, nincsenek érzések,
Castiel védekezik.
-
VIZIT!
Hallatszik
kintről.
Aztán
bejönnek.
-
Milton? HAGYJA ABBA, AMIT CSINÁL! ARDEN!
Lefogják,
elviszik.
-
Jaj, Winchester. Mondtam, hogy egyszer kihúzza a gyufát.
Összetakarítják.
Szia!
VálaszTörlésJuj ez nagyon jó:)
Az alapötlet,spn&ash,ajajaj:D (az ash fandomban nem vagyok otthon,de az odaátot imádom),szóval már most jól kezdődik.A kocerájt elnevezni purgatóriumnak,ember zseni vagy.Aztán Dean,nagyon elkaptad a jellemét.(meg a zenéket is)
- Így is jó. – mosolyog kedvesen Jude. – Dean, amióta a fivére… nos… eltávozott, méltányossági alapon igényelte, hogy egyedül lehessen a szobájában.
AFF,SAM?!Sam nee T_T
Mi lett Sammel?Mi lesz Deannel,most hogy így összeverte Cas?
Mennyi kérdés.Remélem folytatod^^
Szervusz!
TörlésHűűű *.* Csodálatosan nagy csokor..nem tudom, karamellarózsákkal borítanálak be tetőtől talpig! *maww-maww* Nos, terveztem folytatni, mert naná, ha már felraktam, ne lógjon szegény a levegőben, mint Ben Harmon (ehehe), csak szabályszerűen minden fontosabbnak tűnt, meg volt rajta megközelítőleg három fős nézettség, de hát most tüneményesen felforraltad az ihlet-termálomat. ^^
Dean múltja is kiderül majd, meg jövője is, meg Castielé is, meg a közös sorsuk is, és Destiel, és happiness. Tja. ^^
Ahw már nagyon várom:]
Törlés