2015/06/02

What we do in the dark

Crowley/Azirafael (Good Omens) fandomos történetke. Hát igen.


- Nem én. – cinikus.
A tükörképe érdeklődik bár, de nem válaszol. Kis terpeszben áll, karba font kézzel, a haja nedvesen lóg az arcába, és azon töpreng, elég nagy-e a farka. A hegeket dörzsölgeti a karján.
- Ok.  – állapodik meg, majd közelebb hajol a tükörhöz, hogy megsaccolja az izmait is. Nincsenek túl látványos izmai. Borotvahabot nyom az ágyékára, pengét keres, miközben szokatlan, rossz hangzású dalszövegek járnak a fejében.
- Nofene. – nincs meg. Kilép az ajtón, kikukucskál, fal mentén végiglépked a folyosón, benyit ide-oda.
- Takarodsz!
- Hülye vagy?!
- Kopognál legalább!
A negyedik szobába egyszerűen besétál.
- ’csinálsz itt egy szál faszban? Nem vagy olyan szexi.
- De, nagyon szexi vagyok. – nyugtatja meg. Matat.
- Mit matatsz?
- Elhasználtad a borotvám.
- Hogy én.
- Mért, ki.
- Zöld polcon. A szibériás-vérfoltos befőttesüvegben. Nem arra. Levered!
- Abban pénzt gyűjtesz. Azért nincs csajod, mert gusztustalan vagy.
- Azért nincs csajom, mert buzi vagyok. Ha most tudtad meg, bocs.
- Értékelem. Itt nincs.
- Szerencsétlen. – morgás, hempergés, puffanás, az ágyban fekvő a földre gördül. A matracon valaki más is mocorog.
A fiú megugrik.
- Jó reggelt!
- ’Reggelt. – kiiszkol.
- Most akkor nem kell a borotva? Öcsi? – a földön fekvő utána kiált, de ő már elbarikádozta magát a fürdőben. A kádban SMS-t ír. Az SMS betűket visszahangoz.
- Mi a geci?! – szűrődik ki abból a szobából, ahonnan nemrég az állapotjelzős „Hülye vagy?” hallatszott ki. Kivágódik egy ajtó, majd egy másik. A lány is megtudja, amit a fiú megtudott.
- Bassza fasz!
- Édes húgom, kopogj!
Becsapja az ajtót, és rögtön utána egy határozott harminchét és feles láb rombolja szét a fürdőszobai barikádot.
- Öcs, akkora egy fogykos vagy! – a lány szétrángatja a kád függönyét, és behuppan a fiú mellé. – Meg pucér. De főleg fogykos. Jaj, drágám! – közelebb húzódik és megszorongatja.
- Szívás, Lil. – szűrődik a lila párducmintás fürdőköpeny mélyéről. – Meg meleg. Mert amúgy nem kapok levegőt.
- Bocs. – a lány enged. – Úgy sajnálom! Mondtam, hogy nem érdemes, mert Hastur felszedi. Mondtam, vagy nem mondtam?
- Hogyne mondtad volna. – megint a farkán töpreng.
- Ah. – a lány keresi a pillantását. – Crowley.
- Hm.
- Crow’?
- Na?
- Ma este bebaszunk. Mit szólsz?
- Lilith, hagyjál.
- Hé! Iszunk, drogozunk, hányunk. Jó lesz. Oks? Légyszi.
- Nem.
- Jó, de ma ünnepeljük Azra szülinapját. Élvezni fogod, megígérem. Ha eleget iszik, megengedem, hogy megdugd. Így jössz?
- Nem fogom megdugni a barátod.
- Nem muszáj, semmi gond. Keresünk mást.
Crowley összekuporodik.
- Azt ne mondd, hogy nem kell más. El lennék szörnyedve, ha ezt mondanád.
- Eh.
- Na ez a beszéd!
A fiú felé sandít és felhúzza a lábát. Elgondolja, milyen is Adam ott, Hastur ágyában, ahogy a takaró Hasturral együtt lecsúszik róla, és szinte látja azt a rugalmas, kecses testét, amiről már hónapok óta álmodik, és nem csak képletesen, tényleg róla álmodik, de ő olyan túl-típus. És most már a bátyja ágyában van. És a bátyjáé.
- Nem szeretem, amikor ilyen vagy. – biggyeszti az ajkát Lilith. – Segítsek leborotválni?
- Ne. Csak hozz egy pengét.
A lány gondterhelten sóhajt, majd kievickél a kádból.
- Meg steril tűt! – kiált utána.
- Csókolgasd a seggem, Crowley! – méltányolja Lilith.
A fiú átkalimpál a csap mellé és rábök a mobiljára. Azonnal felrikkannak a szokásos dallamok Freddie Mercuryval. Crowley vizet enged, és a térdét forgatja.
- Aú. – állapítja meg, majd örül, amikor a nővére felé pöcköli a tűt.
- Ott fan a sebemben, keresd meg légysi! – nem megy a bal véna elszorítása helyes artikulációval.
- Fogjad. – morog a lány, és felé nyújtja a fecskendőt. – Beleraktam neked.
- Tündér vagy. –elégedetten csúszik a vízbe.
- Gyökér.
Lilith a szemét forgatja.
- Kimegyek. Ne fulladjál meg, mert holnap végre dolgozni mész.
- Kapitalista!
- Nem, öcskös, családanya. Vagy majdnem. Pusza!
Suhan a penge, Crowley ázik. Áznak a bütykei, a fültágító helye, ázik a belső combjában rekedt szögesdrót, lebegnek a tagjai, érdessé hígul a vérhólyag a sarkán, megpuhul a felszakadt bőr az öklén. Lifeg. Crowley lehúzkodja. Kicsit vörös a vértől a víz.
Arra gondol, hogy Lilith és Azrael egész helyesek együtt, és hogy milyen kedvelhető Azrael húga. Carmine. Vagy Scarlett. Részletkérdés.
Aztán persze arra is gondol, hogy nem hallotta Adamet kijönni a bátyja szobájából. Adam szexi. Érződik rajta. Olyan kisfiúsan, de van benne egyfajta apokaliptikus erő, amit mintha Hastur még erősítene is. Crowleynak mindig az jut róla eszébe, hogy tulajdonképpen olyan, mintha valami rejtett hatalom lenne a kezében, amiről még nem tud, de egyszer biztosan fog.
Freddy Mercury nem Freddy Mercury többé. Hanem Bach.
Észlelése peremén arra lesz figyelmes, hogy valahol a Herr Gott, dich loben wir és a Wo soll ich fliehen hin* között kinyílt az ajtó, és beosont egy alak.
- Hejte! – ül fel Crowley megdöbbentő hirtelenséggel. – Kivagysmitakarsz.
Az alak az ajtóban rémületében elveszi az arca elől a kezét, de aztán rögtön a szemére is tapasztja.
- Bocsánat, én igazán nem akartam… Ez olyan kellemetlen, kérem, szóval csak az az úriember úgy értesített, hogy ez itt a fürdőszoba…
- Nem hazudott. Ez az. – bólint rá megerősítésképpen.
- Igen, azt én is rögtön tapasztaltam, de nem akartam alkalmatlankodni, tényleg, mindössze…
- Baszki! Te hamvas vagy! – meg tűz szagú. Fúj.
- Hát. Igen.
- Mér’?
- Egy kissé lángra kapott az üzletem. – még mindig nem veszi el a kezét a szeme elől. - Szerencsére meg tudtuk fékezni.
- Durva. Mocsok huligánok.
- Én is hasonlóképp jellemeztem a helyzetet a hatóságoknak.
- Felgyújtották?
- Nem hinném, hogy szándékosan.
- Mrgh. – Crowley kicsit hitetlen. – Amúgy nyugodtan nézzél körül. Nem vagyok pucér, vagy ilyesmi.
A fiú kicsit kikukucskál.
- De igen.
- Jó, de a habtól nem látszik semmi a farkamból.
- Nincs hab.
- Ó.
Pár pillanat kínossá váló csönd. Crowley végül kinyúl, berántja a törülközőjét és örül. A törülköző a vízben lebeg.
- Megoldva.
- Valójában ki is mehettem volna.
- Nem, izgalmasnak tűnsz. Én meg szinte drogtalannak, mi?
Nemigen jön válasz, de az érkezett elveszi a kezét a szeme elől. Sárga szemű, fekete hajú, nyeszlett srác a kádban. Sebes meg sérült.
- Az önök tulajdonában áll a szálloda?
- Lemagáztál?
- Elnézést. Munkahelyi ártalom.
- Mit dolgozol?
- Könyvkereskedésem van. Magánantikvárium.
- Izgi. Hol?
- Itt szemben. Innen látják… látjátok is a kirakatot.
- Ja. Látjuk. – Crowley felvonja a szemöldökét.
Crowley vak.
- Szent Atyaúristen! – szalad ki a fiú száján, de gyorsan össze is rezzen. Óvatosan pillant az égre. – Őszintén sajnálom, én nem is gondoltam volna, annyira tapintatlan vagyok, ne haragudjon…
Időközben fel is tűnt neki, hogy nem csak a pupillát körülölelő sáv sárga. Az egész szeme olyan, mint egy pohár whisky, amin áttör a fény. Ha a Pokolban süt a nap, ilyen színe van.
- Amióta megjöttél, bocsánatot kérsz meg magázódsz. Mindig erre vágytam. – évődve vigyorog. – Miénk a szálló. Ja. Négy állandó vendégünk van meg egy fura házaspár. Az a négy mi vagyunk, én, a nővérem, meg a két bátyám plusz mínusz az aznap esti dugás. A fura házaspárból legalább egy boszorkány. Ha nem kettő. Én meg Crowley vagyok, mellesleg. Anthony Crowley. Borzasztóan örülök.
- Azirafael Engellicht. Részemről az öröm, Anthony.
Kezet fognak. Kicsit hosszabb, mint egy átlagos.
- Olyan vagy, mint egy angyal. – Crowley egyenesen a szemébe néz. Úgy tervezi. – Nem találkoztam még igazi angyallal.
- Nem felelnek meg az elvárásoknak. – Azirafael elnézően mosolyog. Kicsit sajnálja magát.
- Te megfelelsz nekik?
- Ó, én végképp nem.
Nézik egymást. Pontosabban: Azirafael próbálja szemérmesen nézegetni Crowley-t, de leplezetlenül bámulja. Ritkán lát valódi érdekes embert, aki nem a Discovery-n magyaráz krokodilok szájából. Ő pedig érdekes. A sebhelyei, a sápadt arca, a nedves fekete fürtök, a tetoválások, az átszakadt füllyuk. Ő nem ígéret; ő erő és tett. Megszegett szó utáni csend, ütés utáni röhögés, orron át kifújt marijuana. Csípős, keserű, addiktív.
Crowley érzi Azirafaelt, mert a kormon meg a füst érces szagán átüt valami lényegi egyszerűség. Nincs benne szenny, nincs benne háború, se halál, és ezzel igazán egyedivé válik Crowley ismeretségi körében. Lefesti magának. A szeme szín John Lennon dallamaiból, kicsit hangosabb, kicsit torzabb, disszonáns és félénk, ott ül benne minden, amire valaha szüksége volt. A haja kiáltás a Smells like teen spirit refrénjén, a bőre nevető Oasis-sláger. Azirafael gyönyörű.
- Mondd csak, angyal. – kezdi Crowley. – Te nem lemosni jöttél magadról a tűz porát?
- Hát. De.
- Nekem van vizem.
- Előnyös.
- Az. Szeretnéd használni? – valamiért indokolatlanul kéjesen vigyorog.
- Jól esne.
Azirafael észreveszi, hogy kicsit erotikusabb volt, mint szokott.
- De persze először megvárom, amíg végzel.
- Ó, még korántsem végeztem. – Crowley szinte kuncog. – Lehet, kicsit több kákáó van bennem, mint kellene. Hű.
- Laktózérzékeny vagy? – Azirafael jóindulatúan előrehajol. – Mindig van nálam hidrokortizon-származék.
- Remek. Nem vagyok laktózérzékeny, szerintem. Kijövök.
Kijön.
- Eljössz velem este bulájba?
- Nem is tudom, elképzelhető, hogy az üzletet lenne inkább helyes renoválni. Mert azt mondják, omlásveszélyes.
- Azirafael, kedvellek.
A karjaiba dől. Még mindig nagyon meztelen. Meg kicsit mintha elájult volna. Azirafael belebugyolálja a párducmintás fürdőköpenybe, és beegyengeti egy véletlenszerű ajtón. Lefekteti, betakarja, rágódik, telefonszámot kapar egy cetlire. A folyosón összefut egy lánnyal, aki rámosolyog.
- A fürdő a következő ajtó lesz!
- Ó, köszönöm, igen.
Gyorsan levakarja magáról az antikváriumot és átöltözik. Hozott váltóruhát. Crowley kicsit bevizezte. Azirafael mosolyog. Bach a Wer weiß, wie nahe mir mein Endénél** tart.
*
- Nem én!
- Crow’, nem vicces – Lilith is be van tépve.
- Crowley, ne legyél már ilyen puhapöcs – másik báty (Ligur) segítőkészen közbeszól. Crowley megpróbálja eltalálni sörösdobozzal.
- Nem is gondolod komolyan – Hastur szinte ásít. Adam mellette üreget ás. Ő mindig járatba szorult tibetieket hallucinál.
- De kurvára komolyan gondolom! Meg fogom ölni magam!
- Nem fogod, baszd meg! – Lilith visít. – Ne már! Gyere le MOST. Háromig számolok!
- Háromra csak úgy ér le, ha ugrik, cica. – Azrael várakozva nézi a tetőt.
Crowley a Lucifer’s szálló tetején ül és a peremen lógatja a lábát. A tetőterasz feljárójára kreatívan rágördítette a detoxikált Beelzebubot (130 kg).
- Hívjátok fel az angyalt! – kicsit sír.
- A kit, baszod?
- AZ ANGYALT! SÜKET VAGY, SZOPD KI?
- Melyiket igényeled? Gábrielt, Mihályt, vagy talán Rafaelt?
- Langyos!
- Mi az, hogy langyos?!
- Nem Rafael, de szinte!
- Tudod, ki fog veled barkhobázni!
- Ha nem hívjátok, leugrom.
- Jól van. ISMERTEK VALAMI RAFAELT?
- KIT?
- RAFAELT! VAGY ILYESMIT!
- Raphael Varane?
- CROWLEY! RAPHAEL VARANE?
- NEM IS HASONLÍT!
- Oké, más?
- Van itt egy, de ő nem Rafael.
- Mondjad!
- Azirafael Engellech, vagy mi. Van egy buzis boltja valahol erre.
- ÖCSÉM, AZIRAFAEL?
- MELEG!
- Mondom én, hogy buzis.
- Nagyon jó, hogy érjük el?
- LEDOBOM A MOBILOM!
Crowley ledobja, és valahogy el is kapják. Találnak benne megközelítőleg harminchárom el nem küldött SMS-t piszkozatban meg egyetlen megvalósult, hét másodperces beszélgetést.
- CSAK EGYSZER MERTED FELHÍVNI? HÉT MÁSODPERIG?!
- HOSSZABB VOLT, MINT A TEREMTÉSTÖRTÉNET, OK?!
- Pedig az nagyon hosszú. – vonja kétségbe jelenlévő barát, Metatron.
Felhívják Azirafaelt.
- Szevasz. Azirafaelt Elgelblechet keressük.
- Szerintem én leszek.
- Nagyon jó! Hol vagy most?
- Nem szeretnék tolakodni, de kivel beszélek?
- Ja, Hastur Crowley. Tiszteletem. Öcsi le akarja ugrani magát a motelről.
- … Valóban?
- Igen. Ide tudsz jönni? Nagyon téged akar.
- Hogy engem?
- Ja.
- Hogyhogy?
- FASZOM TUDJA. Bocs. Na. Szóval merre vagy.
- Soho könyvesbolt.
- Nincs az ilyenkor zárva?
- Még nem egészen.
- Uhuhú! Na figy, Ligur bátyám elmegy érted mocival. Mit szólsz?
(Háttérben: Tizenkét perc múlva ott vagyok! Mondjad neki, nehogy várnom kelljen!)
- Valójában én…
- Tizenkét perc múlva ott van, de nem várakoztasd. Jó?
- Uram Jézus.
- Hehe.
Huszonhárom perc múlva Azirafael remegve botladozik le a metál színű Harleyról (használt). Zavartan simítja a babagöndör tincseket a füle mögé, miközben hangos ovációval bevezetik a tömegbe.
- Látod? Ott van. – mutat a tetőre Hastur.
- Ah. Igen. Kiszúrtam.
Crowley hangosan énekli, hogy FUCKING FEELING GOOD, és üti a ritmust.
- HAVEROM, ITT A PASID! – jövendöli Metatron.
- Én nem igazán vagyok a…
Crowley hirtelen nem énekli, hogy feeling good.
- Menjél felfelé. Téged csak beenged.
Azirafael felmászott a tűzlétrán, és megtalálta azt a pontot, amelyen Beelzebub nem nyomja annyira a bejáratot.
- Szervusz, Anthony.
- Eh.
Azirafael elhelyezkedik mellette. Crowley nagyon csöndben van.
- Nos. Miért szeretnél innen leugrani?
- …
- Szerintem ilyen formán nem érdemes eldobni magunktól az életet.
-…
- Beszéltem a bátyáddal. Igazán szimpatikus.
-…?
- Azt mondta, nagyon aggódik érted, mert szeret. – kicsit azért rásegít a dologra.
- Hányni fogok.
- Pedig ez szép gesztus tőle.
- Nem. Hányni fogok.
Nincs túl sok idő; Azirafael belehánytatja Crowleyt a tömegbe.
- ANYÁDAT, BASZKI! – sikítja Lilith.
- AZONOS! – nyögi Crowley.
- Mi lenne, ha lemen…
A fekete belebújik a kabátkájába. Ami még rajta van amúgy.
- Kicsit fázom. – mormogja a mellkasába.
- Huzat van. – pironkodik az angyal és közelebb húzza.
Ülnek még egy darabig. Azirafael deraka kicsit görcsöl, mert ő tartja Crowleyt is, az emberek pedig eloszlanak alattuk. Hastur abban az üregben alszik, amit Adam ásott; ő rajta. Ligur még akkor elszáguldott a Harleyval, Lilith viszont gátlástalanul üvölt tovább. A bérlő házaspár boszorkány tagja légpuskával lövöldözi.
Crowley lélekzete melegíti a szőke nyakát. (Azóta feljebb tornázta magát.) Esélyes, hogy alszik. Azirafael úgy vigyorog rá, mint az első emberpár egymásra.
*
Reggel arra ébrednek, hogy Beelzebub alatt beszakadt a feljáró. Crowley kel elsőnek. Lassan tapogat maga körül, és megtalálja Azirafaelt. A tincsekbe fúrja az ujjait és mosolyog. Azirafael visszamosolyog rá.
Az angyal feláll, a másik óvatosan belékarol. Elindulnak lefelé.
- Leugrottál volna?
- Á. Annyira rossz azért nem vagyok. Úgy terveztem, hogy inkább csak szállingózom lefelé.
A parkban sok a kacsa, és Crowley nem érez késztetést arra, hogy sörösüveggel dobálja őket.


* Úristen, téged dicsérünk; Hová menekülhetnék
** Ki tudja, milyen közel van a végzetem

6 megjegyzés:

  1. Hát én itt nagyon besírtam ezen a ficen. Komolyan halálra röhögtem magam, köszönöm az élményt. :"D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó jaj, nagyon örülök, hogy tetszett :))) Jó volt a srácokkal dolgozni ^^

      Törlés
  2. Most akadtam csak a blogodra, és intenzíven kiégtem. Köszönöm az élményt. :DD

    U.i.: számíthatsz még egy rendszeres erre tévedőre. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenkém, igazán boldog vagyok, hogy kiégethettelek!
      Barátságos öleléssel és virtuális limonádégondolatokkal várlak :3

      Törlés
  3. Háthallod basszus én szerelmes vagyok. De így NAGYON. :D Oké rz is egy olyan ficed lett, amit majd ajándék dobozként dobállok az emberek fejéhez, hogy "Ezt olvas ezt olvasd!" Annyit sírtam, azok a párbeszédek, az a leírás, imádom a fogalmazásod, nagyon imádom a fogalmazásod, oltárt is építek imádatom jeléül. :D Boldog vagyok, amiért ez volt az első GO fici amit olvastam, hálám üldözzön kötött pulóverben. :33
    Kérek mééég *puppy eyes* :'3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te aránytalanul kedves, te! :)))) Jobban esett ez a hozzászólás, mint bármelyik kocka Milka, amit a mai esős napon magamba segítettem. Köszönöm!

      Törlés