Good Omens romkom. Főbb szerepekben Azirafael és meglepő ötletei, punk!Crowley és Shadwell őrmester. ♫
Crowley
a napon fekszik és időnként balra sandít. Balra Azirafael fekszik álom és
ébrenlét határán. A nap hevesen tűz, dél van, az ibolyák, liliomok meg
babarózsák andalítóan illatoznak. Crowley meglátása szerint úgy szaglanak, mint
egy áhítattal térdeplő szeráfkar.
A
Café Aiden egy középszarra értékelt, pacsulira kellemesített divatcukrászda
London peremvidékén. A célközönség a kedves, diszkrét lányok és kedves, kanos
fiúk, akik itt szülői engedéllyel ismerhetik meg egymás diszkrécióját.
Megalkotóinak fejében még mindig él az elképzelés, hogy egy áldott-boldog napon
a Café Aiden végre Café Éden lehet, és aki csak betéved, mind üdvözült arccal
és cseresznyés cupcake-kel távozhat, középszarról igenjóra ferdítve a lokál
megítélését.
Egyenlőre
azonban két épület közé épphogy beszorított, háromszintes, fura épülethalmazról
szól a fáma, melynek egésze csicsásra van ékesítve aranyszínű graffitivel.
Falain megtévesztően keringenek rózsaindák és bárányfelhők egy időben a
posztapokaliptikus állapotokat szemléltető freskókkal, hogy összemosódva igazat
adjanak a hely szlogenjének, némi ironikus felhangot kölcsönözve a vezetőség
hozzáállásának is: Café ÉAiden –
ahol az ég és föld összeér.
Kezdetben
a kávézó konstans törekvéssel igyekezett nemes és nagyszerű célok betöltésére;
néha jótékonysági gálát is rendeztek népszerű problémák prevenciójára, vagy ha
már kialakultak, elsőként emelték fel a hangjukat és verték a mellüket megsemmisítésükért.
A három szint különböző funkciókat látott el – a bejárat és környéke pékség,
látványsütöde és cukrászda, a pince rész bájos koncertterem, az emelet igényes
motel, a hátsó kerthelyiség botanikai meseút. Aztán jött a modernizálás, a
stílusváltás igénye, a dizájnergárda felfrissítése, a tempó felvétele a
konkurenciával.
A
konstans törekvésből kapálózás lett, az értékelés a célközönség részéről egyre
romlott, így a vezetőség megunta, hisztizni kezdett és a belső harcok
elhatalmasodása végül, egyikük őszinte értékelése szerint, nagyon csúnyán odabaszott.
A
kemény mag maradt hát, a problémásokat kiszórták, és a megtisztult Éden
átalakult, felfegyverezte magát hű erőkkel és visszalépett a siker relatív
útjára.
Azirafael
azért szeretett az egykori botanikai meseúton, mai helyzete szerint pedig a
dzsumbujban napozni, mert ettől közel érezte magához a szülőföldjét. Crowley
egyáltalán nem szeretett itt semmit sem csinálni, csak azt élvezte, ha
megjelenésével párhuzamosan a romantikus, napsugarak közt lebegős melódiák a
gramofonból teljesen hirtelen Bohemian
rapsodyvá formálják magukat és hogy a bazsarózsák között már évek óta
vadkendert termeszthet, és ha Azirafael túl közel ül hozzájuk, viccesen néz.
Ezen felül minden péntek hajnalban negyed háromkor fellép az az alternatív
punkegyüttes, amitől Crowley számtalanszor elérzékenyült már és még hányszor el
is fog. A Deep song for Antichrist
egy nagyon szomorú lány bandája, aki egész gyerekkorában azt hallucinálta, hogy
az Antikrisztus legjobb barátja, majd kései szerelme lett. Az együttes többi
tagja, a fiúk is ezt hallucinálták, kivéve a szerelmes részt, mert nekik nem
jött be az Antikrisztus úgy.
Történetük
mindig megérintette Crowleyt, mert ő tudta, hogy az Antikrisztus milyen király
arc és hogy ezek a srácok mit veszítettek, hogy végigkábszizták a
gyerekkorukat.
Most,
hogy kint feküdtek a tűző napon, Azirafael homlokát összeráncolta valami
vállalhatatlan, lányos álom, Crowley pedig a szemét legeltette rajta.
-
Te Azirafael! – üvölt bele a csendbe szúrópróbaszerűen Crowley.
Azirafael
felriad, kerek szemüvege, ami eddig lassú, de folyamatos mozgással csúszott le
finom orráról, most sikítva elrepül és egy bazsarózsa-vadkender hibrid indáira
száll. Ő maga kicsit piheg és körbehunyorog, lévén szemüveg nélkül kicsit
esetlen.
-
Pardon?
-
Tökre érdekelne – rágózik a jelenet hatásától kárörvendve Crowley – hogy te
mégis hogyan barnulsz ilyen gyorsan?
Azirafael
lepillant magára, és pirulva észreveszi, hogy mellkast villantott.
-
Öhm. Nincs rá különösebb módszerem. Szerencsés a genetikám. – közben lopva
Crowleyra les, hogy felmérje az ő barnaságának állapotát. Gyorsan félrekapja a
fejét, miután feltételezi, hogy Crowley nem csak mellkast, hanem komplett
testet villant. De ez ugye nem biztos, mert a szemüveg még mindig ott hintázik
a hibriden.
-
Lehet, hogy a tetoválásoktól van? – mereng Crowley és közelebb hajol, hogy
megmutassa Azirafaelnek, hogy itt is
vannak tetoválásaim.
-
A fekete szívja a napot. Gyorsabban kéne barnulnod.
-
Érdekes.
Crowley
visszadől, és Azirafael észreveszi magán, hogy szívesen melléfeküdne. Még
távolabb húzódik.
Elmereng
azon, hogy tetszik-e neki Crowley, és ha igen, annak milyen következményei
lehetnek. Kicsit megint jobbra sandít, de úgy érzi, hogy Crowley pedig éppen
balra, ezért gyorsan másfelé néz. Hogy ne legyen gyanús. Igen, határozottan
tetszik neki. Mert olyan, hát, szexi. Fekete a haja, és szép, szuggesztív szeme
van, amivel ki tudja küldeni az emberekből a lelket. A szája is szép. Halk
sercegést hall. Most borostája is van.
Azirafael
fészkelődik, és most azon mereng, hogy vajon ő tetszik-e Crowleynak. Szőke, loknis, kék a szeme, olyan
mennyboltszínű, és néha pipázik is. Ez olyan rosszfiús, és az biztos tetszik
Crowleynak. De összességében nem hinném, hogy kompatibilisnek képzel minket – gondolja
Azirafael esélyeit latolgatva.
Hirtelen
felé fordul. Crowley alszik. A fekete fürtök az arcába lógnak, és vonzóan mozog
a mellkasa. Azirafael nem érzi helyesnek, hogy fölzavarja, de már eldöntötte,
hogy stílust vált.
-
ANTHONY! – Crowley döbbenten összerázkódik és nyakon ragad egy képzeletbeli
ellenséget. A valóságban Azirafaelt.
-
Baszki, bocsánat. – gyorsan inkább elengedi. Azirafael igyekszik összeszedni méltósága hagyatékát, miután újra levegőhöz jut.
-
Szeretnék tetoválást csináltatni. – kicsit liheg, de lehetne rosszabb is.
Mély
csönd. Freddie Mercury kihagyja a refrént.
-
Mit.
-
Tetoválást.
-
Jó, de mit?
Azirafael
csapdába csalva érzi magát. Végiggondolja, hogy mi volt az a minta, amitől a
legjobban megijedt valamikor a múlt században.
-
Egy kínai sárkányt. – eszébe villan, hogy miért ijedt meg tőle. – A fenekemre.
Crowley
olyan magasra vonja a szemöldökét, hogy eltűnik sötét göndörsége mélyén.
Azirafael
rátesz egy lapáttal.
-
Vöröset.
-
Egy vörös kínai sárkányt szeretnél tetováltatni a fenekedre.
-
Igen.
-
Miért?
-Mert
nem volt kamaszkorom, ahol vad vágyaimat kiélhettem volna valamiben, amit
megbánok. – önmaga megerősítéseként bólint egy nagyot.
-
Tehát akkor meg fogod bánni.
-
Valószínűleg.
-
De szeretnéd.
-
Igen, nagyon.
-
Pénzt is adnál ki érte.
-
Amennyiben a tetoválóművész úr elfogad, szívesen.
-
Csak pénzt fogadnak el. Manapság tyúkkal már nem fizethetsz.
-
Amikor a legutóbb az egyik barátom tetováltatott, ingyen volt. A férfikorba
lépését ünnepeltük.
-
Ki volt a tag?
-
Ayar Cachinak hívták. Kedves fiú.
-
Miért barátkoztál pogány istenekkel?
-
Eltévesztettem pár évezredet.
-
Miért?
-
Ő is barlangsírban volt. Pont, mint a mi Megváltónk.
-
És?
-…
Véletlenül felvittem a Mennybe.
-
Felvittél egy inka istenfiút?
-
Fel.
-
Tyűha! Apuci mit szólt, hogy esetenként véráldozatot kap a kedves veje?
-
Parancsolsz? Természetesen nem volt köztünk semmi. – Azirafael nem érti, hogy
került ilyen helyzetbe. – Remekül beilleszkedett. Azonban jókat nevetett,
amikor a fivérei változatos módokon elpusztultak, ezért Atyám félteni kezdte
tőle Birodalmát.
-
Szegény srác.
-
Hát.
Egymásra
várnak.
-
Szóval akkor kínai sárkány.
-
Vörös.
-
Vörös.
Azirafael
szemüvege pár méterrel arrébb csörömpölve leesik.
-
És most szeretnéd?
-
Képzett tetoválóművész vagy?
-
Abszolúti.
-
És alkalmas hozzá a helyszín is?
-
Azirafael, basszus, nem vagyok képzett tetoválóművész!
-
Ó.
-
De elviszlek a bátyámhoz.
-
…
-
Ligur nagyon ért hozzá.
-
Tartok tőle, hogy véletlenül meggyilkol majd.
-
Jaj, ne légy már ennyire rasszista! Ligur sokat változott az apokalipszis óta.
-
Értem.
-
De tényleg.
-
Nem mondtam, hogy nem.
-
De úgy nézel!
-
Valóban? Hogyan?
-
Tudod te! Csak teszed magad!
-
Bocsánat.
-
Nem is akarod igazán, ugye?
-
De. Akarom.
-
Nahát. Akkormeg.
Pár
pillanatig még tűnődnek a dolgaikon.
-
Megyünk?
-
Öh. Persze.
Útra
kelnek. Az előszobában a recepciós a pénztárgépre borulva alszik.
-
Csá, Newt, visszük a kulcsot!
Newton
Pulsifer döbbent hirtelenséggel rántja fel a fejét.
-
Baszd meg, Pulsifer! A zipzáradba akadt a hajam!
Nem
aludt.
-
Ez az, tépd tovább! Szerencsétlen!
-
Bocsi, édeske. Csá srácok! Mikor jöttök?
-
Amikor te elmész. – szól Azirafael, és magában úgy képzeli, hogy valami vad és
pajzán dolgot mondott.
Crowley
megütközve mered rá, Newt visszaborul a pénztárgépre.
-
Indulhatunk? – Azirafael magabiztosan nekivonul a faltól falig üvegablaknak.
Szemüveg.
-
Héló, csak óvatosan. Gyere.
Crowley
végigkoordinálja Azirafaelt a városon, fel különböző tömegközlekedési
eszközökre, le a patikáig.
-
Most mit csinálunk? – kérdezi Azirafael, mert nem látja, hol vannak.
-
Veszünk neked fájdalomcsillapítót meg fertőtlenítőt.
-
Ó.
-
Csak elővigyázatosságból. Nem hiszem, hogy szükség lesz rá.
-
Tapasztaltabb vagy, tedd meg kérlek a szükséges lépéseket. – Azirafael nagyot
bólint.
-
Megteszem.
A
patika üresnek tűnik kívülről, sőt, belülről is.
-
Jó napot! – próbálkozik Azirafael.
Semmi.
Crowley
tök véletlenül leveri a bejárat feletti szélcsengőt.
Egy
polc mögül kilapogatja magát egy kis ember.
-
Jóvan mán. No. Hallok én, azt hiszik kendtek, süket vagyok?
-
Elnézést, kedves uram, mi mindössze…
-
Hej, de nyakatekert a fogalmazása! Nohiszen! Egy PUNK!
A
kis ember kis malacszemeivel Crowley-t vizsgálgatja.
-
Ha már itt tartunk, alternatív hipszter. De magának lehet punk is.
-
Nem rossz az kendnek, mindig így napellenzőben?
Az
emberke névtáblájáról érkező fény kicsit kisüti Crowley szemét. Az áll rajta, Shadwell őrmester. Crowley megigazgatja
a napszemüvegét.
-
Nem igazán.
-
Gyól van akkor.
Kicsit
gondolkodnak, miről is lehetne még beszélni.
-
Fájdalomcsillapítót szeretnénk. – veti fel végül félénken Azirafael.
-
Egen? Az jó cucc. Oszt milyet?
-
Erőset. – szögezi le Crowley.
Shadwell
őrmester bizalmaskodva a pultra támaszkodik.
-
Én, kedves öcséim, a whiskyben hiszek!
Crowley
és Azirafael bólint.
-
Tessék, itt van egy kicsiny üvegcse. Tudják kendtek, van itt egy bitang
szégyenletes boszorka, s annak olyan a szesze, hogy fülük-farkuk kettéáll
tölle! Ezt most odaadom maguknak, csak úgy pult alatt. A reklám kedviért no.
Crowley
átveszi.
-
Ez nagyon figyelmes, azonban a fájdalomcsillapító… - Azirafael még próbálkozik.
-
Mi? NEM HISZ MAGA MADAME TRACY REPÜLŐSZESZÉBEN? HÁT GONDOLJA, HOGY HAZUDOK ÉN A
VEVŐNEK? GONDOLJA?
-
Nem, meg sem fordult a fejemben, hogy…
-
Vissza is kérhetem! – mondja higgadtabban, bár dacos öntudattal Shadwell
őrmester.
-
Csak lassan a testtel! – Crowley heves lendülettel szorítja magához a flaskát.
-
Látom én magán, hogy rendes, szeszhez szokott ember. Jó férfi. – bólint
Crowleyra az őrmester. – No de eztet még alakíttani köll.
-
Rajta vagyok. – biccent kötelességtudóan Crowley.
Azirafael
kicsit zavarban van.
-
Köszönünk mindent, uram! – Crowley kihátrál, Azirafael követi.
-
Déli kis buzzancsok. – nyugtázza Shadwell, és visszahajtogatja magát a polc
mögé.
*
Crowley
üdvözült tekintettel mered a whiskyre, ahogy a kacsaúsztató melletti padon ülve
Azirafael előhúzza azt vászon oldaltáskájából.
-
Nahát. Akkor ezt most megisszuk, és utána megyünk a tetkódért.
-
Mintha azt olvastam volna, hogy testi beavatkozások előtt nem javallott
alkoholt fogyasztani.
-
Látod, Shadwell őrmester erről beszélt. Férfit kell belőled csinálni. A
fájdalomcsillapító a gyengék menedéke. A férfiak whiskyt isznak.
Crowley
Azirafael önérzetébe mély sebet ejtett; bizonyítási kényszer tölti el.
-
Ám legyen.
Iszogatnak
békésen, és közben lassacskán rájuk ereszkedik az este.
Három
és fél órával később Crowley zsebe éktelen üvöltözésbe kezd.
-
Ezmiez? – nyögi gondokkal telve Azirafael.
-
Ezasszema. Eza tefelonom. Feletonom.
-
Jahogy. Jóhogy.
-
CROWLEY. – üvölt a hang a tefelonból.
-
KI AZ? – üvölt vissza Crowley.
-
LIGUR, BUKOTT ANGYAL, A POKOL HERCEGE! TULAJDON TESTVÉRBÁTYÁD!
-Szeva’.
-
CROWLEY, TE MA NEKEM FIZETŐ VENDÉGET JELENTETTÉL BE.
-
Csak ha elfogadsz pénzt. – vihog Crowley. Azirafael is.
-
CROWLEY, ÉN TÉGED KIHERÉLLEK, MEGNYÚZLAK, ERŐLEVESKÉNT SZOLGÁLLAK FEL A SÁTÁN
KONYHÁJÁN.
-
Közsi.
-
HOL VAGY?!
-
Ittenapadon. He.
-
KIVEL VAGY?!
-
Azival.
-
KIEZMIEZ?
-
Barátom nekem.
-
Ő A FIZETŐ VENDÉG?
-
Ő az.
-
ADJAD NEKI ODA A TEFELONT!
-
Téged akar.
-
Ó.
-
KI MAGA?!
-
Háthogyén. Azirafael vagyok nini.
-
EMBERELJE MEG MAGÁT!
-
Bocsánat. Azir. Azirafael vagyok. – nevének kimondása elakadt egy ponton, mert
igyekezett elérni, hogy ne távozzon a száján semmi olyan, ami nem szó.
- ÖCSÉM NEKEM AZT ÍGÉRTE, HOGY MA ÉN TETOVÁLNI
FOGLAK.
-
Iiiigen.
-
AKKORMEG?
-
Úton. Úton vagyunk.
-
ÉS ÉN MÉG… Valóban?
-
Háthogyne. Épp most csöngetett a vellamos.
-
Á, remek! IGYEKEZZETEK!
-
Természetesen!
Ligur
lecsapta.
-
Tássék. – Azirafael visszanyújtja a készüléket Crowleynak.
-
Köööössziii.
Crowley
kiterítve fekszik a földön.
-
Deszépekis acsillagok.
Azirafael
mellételepszik.
-
Bizony.
-
Te’zirafael.
-
Igen?
-
Há’ minek neked tetoválás?
-
Mert szerintem az menő.
-
Persze, hogy az. Nekem is van ám! – Crowley felhúzza a pólóját, mert itt is van tetoválásom.
-
Én is szerettem volna. Mert…
-
’gen?
-
Hát mert neked az bejön.
Crowleyból
nem kívánkozik ki több szó.
-
És mert csak úgy tetszik a vörös kínai sárkány. Értékes nagyon a
szimbólumrendszere.
Crowley
hirtelen felé fordul.
-
Miattam csináltattál volna?
-
Hát. Tulajdonképpen igen.
-
A bátyámmal, aki inkább hentes, mint művész?
-
Ezt elhallgattad előlem.
-
Miért?
-
Nem tudom, miért nem mondtad, de fátylat rá…
-
Nem, miért tetted volna ezt?
-
Mert. Mert a tetovált embernek megjelenik a lelke a testén. És én szerettem
volna, ha van rajtam valami, ami hasonlít. Hozzád.
-
Vörös kínai sárkány vagyok? Menőőő.
-
Na! A pillanat!
-
Bocsi.
Csend.
-
Azirafael, én most tök szívesen megcsókolnálak amúgy.
Azirafael
nyikkan egyet.
-
Hátő. Jó.
-
Jó?
-
Igen.
-
Oké.
Crowley
elmosolyodik és a szemébe néz. Közelebb húzza magához, a lehelete Azirafael
arcán irreálisan forrónak tűnik. A keze lassan csúszik a nyakára, kis köröket
rajzol a finom, lebarnult bőrön, majd egy finom csókot lehel az állára. Lassan
hajol feljebb, és mikor összesimulnak, Azirafael gyomrában megugrik valami.
Crowley közelebb húzza, ő átveti a derekán a lábát, és a hajába fúrja az ujjait.
A démon ujjai a pólója alatt végigsimít a hátán, és ő finoman az ajkába harap.
Crowley halkan felmordul és mosolyog. Azirafael gyomrában megint megugrik
valami, majd kitépi magát az ölelésből és a tóba hány.
-
Hát ez drámai volt. – röhög Crowley, miközben igyekszik elérni, hogy se ő, se
Azirafael ne zúduljon bele a vízbe.
Azirafael
hasonlatokat állít fel a pofátlanság határairól, majd tovább hány.
Amikor
másnap Azirafael kótyagos fejjel, vaksin kimászik az ágyából, az első, amit
észrevesz, hogy ez nem az ő ágya. Rögtön a második, hogy nincs sok emléke.
Inkább kevés, és az is hiányos.
Rutinellenőrzést
tart magán, nincs-e rajta sérülés, váratlan testékszer, teto…
-
MAMÁM! – hördül fel kétségbeesetten, és határozottan indul vissza az ágyhoz,
abban a reményben, hogy Crowley ha nem is ott, de valahol a környékén
fellelhető, és több válasza van, mint ahány kérdése.
A
szőnyegen meg is találja.
-
Anthony, én CSINÁLTATTAM TETOVÁLÁST?
-
Hö? – Crowley nincs ilyen hangmagassághoz hozzászokva. Reggel főleg.
-
Itt van! ITT!
Azirafael
a fenekére mutogat.
-
Jó, hát tegnap én is voltam ott.
-
HÉ!
-
Na. – Crowley összeszedi magát. – Muti.
Azirafael
tanácstalanul bámulja.
-
Nem.
-
Mit nem?
-
Nem mutatom meg.
-
Aztán miért nem?
-
…
-
Hahó!
-
Mert nem fog tetszeni!
-
Hülye! Gyere már, hadd nézzem!
Elkapja
Azirafael bokáját, közelebb rángatja és kicsit lejjebb húzza a nadrág szélét.
-
Hűha! Nagyon bestia!
-
Anthony, most mi lesz velem? – Azirafaelen eluralkodott a pánik és az agónia.
-
Mi lenne? Tök jó!
-
Dehogy, hát hogy megyek így haza? Hogy nézek Atyám és testvéreim szemébe?
-
Ha szeretnek, így is szeretni fognak. Vagy ne mondd el.
-
Semmit sem titkolok előttük!
-
Akkor kezdd azzal, hogy egy démon leitatott, összegabalyodtatok, majd lehánytál
pár kiskacsát.
-
Nem is hánytam le őket! Elrepültek!
Crowley
vigyorogva az ölébe húzza.
-
Nekem bejön. – mondja a tenyerét Azirafael arcára simítva.
-
Szörnyű. – sóhajt Azirafael kicsit mosolyogva. – Elmegyek zuhanyozni.
-
Oké. – Crowley is feltápászkodik.
-
Teljesen egyedül!
-
De mi van, ha pár kritikus kerub a fürdőkádban vár, hogy számon kérjen?
-
Pihenj le, Anthony! – somolyog Azirafael.
Tizenhárom
perc múlva törülközővel a derekán robban ki a fürdőből. Szivacsával agresszívan
csapdossa Crowley gerincét.
-
TE EZT TUDTAD!
-
Kicsit lejjebb… Balra. Ott. Ez az.
-
ANTHONY!
-
Igen, naná! Annyira be voltál sózva, miután sikerült talpra állnod, hogy
valamit tennem kellett. És lásd be, a lemosható jobb, mint az igazi.
-
Bőrbarát ez egyáltalán?!
-
Alkoholos filc. Utánanézhetsz.
-
Remek.
-
Na, ne aggódj. Te is rajzoltál amúgy nekem. Szeretnéd látni?
Crowley
lassan kezdi lehúzni a boxerét.
-
Én ODA biztosan nem rajzoltam! Anthony! Ne merd!
Crowley
nevetve húzza magához.
Hirtelen
énekelni kezd egy ruhakupac.
-
Eh. – nyög a démon, és lekapálózik az angyalról. –Tássék?
- CROWLEY, ENGEM TÖBBET NEM BASZATSZ!
-
Mizu tesa?
-
ÉS MÉG KÉRDED? VAN NEKED POFÁD?
-
Akad.
-
NA NE VICCELJ! LEMONDTAM EGY ÉLTES, DE CSINOS HÖLGYET A TE ZANZIFELED MIATT!
-
Azirafael.
-
A HÖLGY PEDIG WHISKYVEL IS TUDOTT VOLNA FIZETNI! TUDOD MIÓTA NEM FIZETTEK NEKEM
MÁS PÉNZNEMMEL? HÁT NEM TUDOM MEGMONDANI, DE VOLT OTT PÁR POGÁNY ISTEN, ABBAN
BIZTOS LEHETSZ!
Crowley
egy gyors, de megfontolt mozdulattal kihajítja a készüléket az ablakon. Ligur
hangja a gyöngyvirágok mélyéről is remekül hallható.
-
Na. Mindjárt jobb. – a démon visszatelepszik Azirafael mellé. Rá.
Lent
a kertben Ligur tovább ordít.
-
A SÁTÁN KATONÁJA, A POKOL HERCEGE VAGYOK! VELEM ILYET NEM CSINÁLSZ!
A
telefont lassan valaki felemeli a földről és egy, a hörgéstől és zokogástól
kicsit megkarcosodott, de fiatal női hang szól bele.
-
A Pokol hercege? Nem ismered véletlenül az Antikrisztust?
Szia:3
VálaszTörlésImádtam,nagyon jó lett.Visszaadta a könyv hangulatát,ennek örömére szerintem újra is olvasom^_^
Szia! Nagyon örülök, hogy tetszett ;) Újraolvasni pedig mindig kell, nehogy bármelyik mondatot is elfelejtsük ;):D
TörlésBoldog szülinapooot! :)
VálaszTörlésKöszönöm Zoltán :))))
Törlés* hörögve mutogat a történetre és megpróbál szavakat keríteni *
VálaszTörlésMEGHALOK
* ja, szóval nem sikerül neki, úgyhogy inkább itthagyja ezt a középkategóriás/ már-majdnem-obszcén kommentet, hátha ez átadja a teljes imádatát az írásstílusod és az általános történetszál iránt *
* valamint utógondolatként hozzáteszi, hogy milyen ba...romi jók a RÉSZLETEK ÚRISTEN (ehm, mármint, bocs Crowley) *